Az évszámok pontossága az egyiptológia jelenlegi ismeretei szerint nem garantáltak, mivel az egyiptomiak nem ismerték a szökőévet, és az időszámításuknak sem volt kiindulási pontja. A feljegyzéseiket aszerint rögzítették, hogy az uralkodóik melyik uralkodási évében történtek az adott események. A társadalom kialakulása i.e. 3000-re tehető, amikor Felső,- és Alsó-Egyiptom(Nílus Delta-vidéke) egyesült Narmer és Ménész idején. Mivel az ókor ezen szakaszában máshol csak városállamokba tömörültek, kijelenthető, hogy Egyiptom volt a világtörténelem első országa. Tulajdonneveiket a legközismertebb egyiptomi vagy görög változatában használjuk. Maga az országnév is görög eredetű, valamint Memphisz, Théba, Ízisz, és még sorolhatnánk, de számos példa van a mai használatban egyiptomi névre is pl. Ré, Maat, Amenhotep, Nofertiti....stb. Nem igazán közismertek az ország óegyiptomi nevei : TA MERI - SZERETETT FÖLD, és KEMET - FEKETE FÖLD, ez utóbbi a Nílus áradása után visszamaradt iszap színére utal. Történelmük időszakainak besorolását Manethón egyiptomi papnak köszönhetjük, akit II. Ptolemaiosz(i.e. 285-246) kért fel Egyiptom történetének megírására. Archaikus Kor(i.e. 2955-2635) I-II. dinasztia ; Óbirodalom(i.e. 2635-2155) III-VI. dinasztia ; Középbirodalom(i.e. 2040-1791) XI-XII. dinasztia ; Újbirodalom(i.e. 1550-1070) XVIII-XX. dinasztia ; Későkor(i.e. 716-332) XXV-XXXI. dinasztia. Ezen jelentősebb időszakok közötti részek az átmeneti korok voltak. Az országot 42 nomoszra, mai értelemben vett megyére osztották fel, 22 volt Felső,- és 20 Alsó-Egyiptomban. A világi és a vallási vezető egyaránt a király volt, akinek az első embere a vezír, akit miniszterelnökként azonosíthatnánk, míg a nomoszok élén kormányzók álltak. Az ókori államok közül Egyiptomban kiemelkedően legjobb volt a nők helyzete jogaikban, elismertségükben(örökölhettek, elválhattak, pereskedhettek). Önállóan uralkodhattak, Nitókrisz volt az Óbirodalom utolsó királynője, a Középbirodalom uralkodóinak sorát is nő, Szobeknoferu zárta, az Újbirodalom legismertebb uralkodónője Hatszepszut, és végül a Ptolemaiosz dinasztia utolsó királynője, s lehet mondani Egyiptom utolsó fáraója a közismert VII. Kleopátra volt. Az ókori Egyiptom nem volt a szó szoros értelmében vett rabszolgatartó társadalom. Nagyon elenyésző volt a számuk, és az Óbirodalom idején még rabszolgát jelentő szavuk sem ismeretes. A későbbi időkben, különösen az Újbirodalom alatt a hadjáratok számának és kiterjedésének növekedése eredményezte, hogy egyre több hadifogoly érkezett az országba. Rabszolgaként királyi vagy templomi szolgálatba kerültek, de megkaphatták öket jutalmul harcosok is, valamint a katonaság kötelékében maradhattak. Még ekkor sem beszélhetünk a rabszolgák kialakult rétegéről, mert akár saját életükben, de a következő nemzedékük, vagyis a gyerekeik már nagy többségükben felszabadulhattak, aminek egyszerű formája volt, csupán a tulajdonosuknak kellett ezt tanúk előtt kijelentenie, és aztán szabad polgárként élhettek bárhol az országban. Több papirusz leírásában megtalálhatjuk, hogy a rabszolgák tulajdonosai áldásukat adták családtagjaikkal, rokonaikkal való házasságra.